Sokszor tapasztalom, hogy az állami egészségügyben a szolgáltatás minõségével érthetõ módon a betegek elégedetlenek.
Az okok között szerepel a hosszú várakozási idõ, az orvosok túlterheltsége, a személyzet és az egészségügy évtizedek óta fennálló alulfinanszírozottsága, és a források ésszerûtlen, egyenlõtlen elosztása.
Az orvos-beteg találkozást fenti okokból mind a beteg, mind az orvos idõnként frusztrációként, negatív élményként éli meg. A beteg azért, mert úgy érzi nem foglalkozott vele kellõ alapossággal az orvos, esetleg az elõzõ napi ügyelet után mogorva volt vele. Az orvos pedig azért, mert az ajtó elõtt áll még húsz beteg akik türelmetlenül várják már, hogy bejussanak hozzá. Sokan szabadnapot kell, hogy kivegyenek azért, hogy eljussanak egy-egy rendelésre, és bár "idõpontra mennek", mégis sokszor órákat várniuk kell.
A betegek optimális gyógyítása szempontjából azonban kiemelkedõ szerepe van a gyógyszeres terápia mellett az ORVOS-BETEG KAPCSOLATNAK. A bizalom, a gyógyulásba vetett hit legalább olyan mértékben fontos, mint a javasolt gyógyszerek.
Magánrendelésemet annak reményében nyitottam meg, mert hiszem, hogy fenti problémák "orvosolhatók". Az orvos-beteg kapcsolat építéséhez idõ kell, a betegek gyógyulása ezt kívánja.
Dr. Kiss Krisztián
|
